Egy több mint 20 év után újraéledő kollaboráció albuma az otthonokról. A transzcendentálissal való kapcsolat egyszer csendesen, egyszer pedig dögösen. A mindig egyedül sétáló férfiak legjobb lemeze. A legszívbemarkolóbb kiáltások, amire ember képes lehet. Egy túladagolás miatt kómába kerülő belső utazása. Ian MacKaye egyik legjobb dobása. Valamint két kellemes trip.
20. Fugazi - The Argument (2001)
Nem tudom már hol olvastam a Fugazi legtalálóbb elhelyezését, ezért csak körülbelül tudom idézni: a zenekar, ami a post-hardcore lényegét átvitte a gyomorból az agyba. Nem kell iszonyatos tempóba játszaniuk ahhoz, hogy elérjék ugyanazt a feszültséget és energiszintet, amit az előző lemezeiken a sebességgel értek el. A vokálok is javarészt dallamosak, az album gerincét adó húzószámok (Full Disclosure-től a The Kill-ig) már inkább okos popdalok, mint nyers hardcore rohanások.
19. The National - Alligator (2005)
Matt Berninger komoly és bölcs hangja haverként üdvözöl minden nőkben örökké csalódó és többnyire szomorkodó férfit. A kimért, elegáns dalok - a zongora központú depresszív poptól (Karen), a reményteljes csilingelő indie rock slágeren át (Looking for Astronauts), a kirobbanó stadionrockig (Lit Up) - átgondolt íven követik egymást. Még bőven előttünk van a tél, pont jó lesz.
18. Mount Eerie, Julie Doiron, Fred Squire - Lost Wisdom (2008)
Leírhatom, hogy halk gitárokkal, férfi + női énekkel is operáló egyszerű folk albumról van szó. Azonban ez nem túl sokat számít, a végeredmény a zenén túlmutató művészeti alkotás. A zene, a szövegvilág és az album illusztrációi egy összetett történet részei, amik egyenként sokkal kevesebbek, mint amik valójában. Phil Elvrum egyébként is mindig nagyon közel engedi magához a hallgatókat, de ennyire még sosem. Az elválni és együtt maradni is képtelen szerelmesek bent égnek a házikóban az erdő közepén.
17. Xiu Xiu - Fabulous Muscles (2004)
Furcsa elektronikus zajok, szokatlan dalstruktúrák és világfájdalom; ez az a 3 dolog, ami az album minden számában jelen van. Nagyon gyorstól a nagyon lassúig változik a tempó, ennek megfelelően Jamie Stewart suttog, sikít, üvölt vagy énekel. A Support our Troops OH! béna szövegétől eltekintve (azt a számot egyébként megmentik a post-punkra jellemző zajok) hibátlan mániás depressziós lemez.
16. David Byrne & Brian Eno - Everything that Happens will Happen Today (2008)
Jelentőségében nem fogható ez az album a '81-es közös munkához. Ez egyszerűen egy olyan pop album, ami a szórakoztatást és a művészetet magas szinten tartja egyensúlyban. Zeneileg az Eno kezei alatt készült Talking Heads lemezekre és a glam-popos szólólemezeire hasonlít leginkább ez az album. Viszont azokat a lemezeket fiatalok csinálták, ezt pedig két veterán. Szerencsére inkább letisztult lesz ettől a lemez és nem öreges.
15. Woven Hand - Ten Stones (2008)
Istentisztelet sose volt még ennyire odabaszós. Apokaliptikus folk témák találkoznak egy megvadult hívő kántálásával. Baromira tud zavarni, ha egy zenész folyamatosan istenezik, de Edwards annyira természtesen és nem szájbarágósan csinálja, hogy picit sem idegesít. Főleg, hogy iszonyatos energiákat szabadít fel magában ezáltal, a leghalkabb számok is olyan erővel hatnak, amit nem élő zene ritkán képes kifejteni.
14. The Mars Volta - De-Loused in the Comatorium (2003)
Ha meghal valaki túladagolásban egy drogos zenekar közelében, akkor számítson rá, hogy nem ússza meg. Minimum számot írnak róla, de lehet konceptlemezt. Azért nem kerülne ide ez a lemez, mert mondjuk jó a sztori vagy az ötlet. Azért került ide, mert kibaszott expresszíven meséli el ezt a sok faszságot a zene. Nem bonyolódnak elnyújtott szólókba (mint a Frances the Mute-on), ezen a lemezen SZÁMOK vannak.
13. Boards of Canada - Geogaddi (2002)
A BoC egy skót elektronikus zenét produkáló duó, akik sok pszichotrópot szednek. Infantilis és mégis sötét melódiákból építenek statikusnak ható elérhetetlen világot. Ebben a világban mindig ferdén süt be a Nap az erdő fái között, néhány foltban még maradt hó télről viszont hiába tűnik minden nyugisnak, ha valaki letér az útról, akkor könnyedén találhat egy legyekkel borított hullát egy bokor tövében.
12. Atlas Sound - Logos (2009)
"Az új lemez hangulata ugyanolyan kísérteties és melankolikus, mint a Let the Blind...-é volt, a tere is ugyanolyan klausztrofób. Első hallgatásra azt gondoltam, hogy egy Marfan-kóros újabb rémálmának lehetek a szem- és fültanúja, de lófaszt." Már egyszer elmondtam.
11. Sufjan Stevens - Seven Swans (2004)
Ez a lemez pont ellentéte a már korábban említett monumentális Illinoise-nak. Egyetlen ember néha bendzsóval, néha gitárral kíséri magát és gyerekkori emlékeit, legbensőbb gondolatait osztja meg. Az évtized legmeghittebb hangulatú lemeze.
