November 14-én a Toldiban rendezték a Magyar Kúlok Éves Bálját és mellékesen fellépett a Six Organs of Admittance. Ja és a Hammer of Gods is. Gyanítom, hogy magas tumblrity-vel olcsóbb volt a sör és titkos táblázaton jegyezték a pult alatt minden prominens jelenlévő összes apró mozdulatát, mivel az esti teljesítményért dupla pontok járnak majd az évvégi kúllistás összegzésnél.
Kibaszott halvány gőzöm sincs, hogy mi rántotta össze ezt a társaságot, de ha a legrosszabb okot feltételezem - mármint a kompánia csak saját maga miatt jelent meg, hogy gyönyörködhessenek egymás legújabb retrockos pólóiban - akkor is betévedtek egy releváns koncertre. (És itt jegyezzük azt meg, hogy lehet fanyalogni, hogy jaj de szar arc ez meg az, de baszki kialakulóban van egy olyan réteg, akik normálisan foglalkoznak a zenével és zenekarokat alapítanak. Akár 1-2 éve is sokkal kevesebb ilyen figura volt és sokkal belterjesebben volt a színtér.)
Szóval kurvára nem hiszem, hogy a Six Organs miatt jelent volna meg ennyi ember, de az tuti, hogy a zenekar miatt is jöttek elegen, élő példái annak, hogy a magyar ember is képes arra használni az internetet, amire való: letöltésre. Tiszta Nyugat-Európa volt baszki.
Az előbb leírtak miatt nem is írok semmilyen geciséget a Hammer of Gods koncertről, mert jobban örülök annak, hogy van ilyen, minthogy csak a móka kedvéért minden hibán hosszasan csámcsognék.
A myspace-ük szerint alapvetően négytagú a zenekar plusz páran besegítenek néhány számban. A Toldiban hatan voltak a színpadon és szerintem minden lehetséges kombinációban cserélgették a hangszereket egymás közt. A zenekar saját meghatározása szerint "funeral folk"-ban utazik, ami nem nagy hülyeség, viszont kibaszott giccses, úgyhogy ezt felejtsük is el. Engem egy deprimált Arcade Fire koncertre emlékeztetett, ahol Win Butler helyett Dorozsmai "Billy Corgan" Gergő énekelt és úgy érezték, hogy a produkció csak akkor lehet teljes, ha feltétlenül átemelnek post-rock elemeket és a kilencvenes évekre jellemző gitártémákat. Ami nagyon nem stimmelt az az együtténeklés volt, akár fiú és lány, akár mindenki egyszerre csinálta. No meg az a fránya kiejtés. Karakteresebb számokkal, valamint a felesleges jófejkedés és a félszeg kiállás felszámolásával ez egy jó magyar produkció lehet. A szép vizuállal egyetemben, nemzetközi mérce szerint 5 pont.
A Six Organs of Admittance Ben Chasny (játszik még a Comets on Fire nevű frankó pszichedelikus-rock bandában is) folkos projektje, aminek én úgy képzeltem el a koncertjét, hogy hoz egy dobost. Maximum. Ezzel szemben hozott magán kívül még három ember, akik közül az egyiknek én rettentően örültem, mivel Elisa Ambrogio volt az, a Magik Markers iszonyatosan bájos énekesnője.
A koncert előtt csak a School of the Flower lemezt ismertem, ami egy rettentő visszafogott, mégis sok feszültséget keltő cucc, leginkább John Fahey keleti- és európai zenét szintetizáló gitárjátékára emlékeztetett a stílusa. És rajta volt a zseniális központi darab, ami bazmeg se yotube-on se blip.fm-en nincs fent, úgyhogy szorgalmi feladat gyanánt töltse le mindenki bátran.
Emiatt én egy intim gitározgatós koncertre számítottam, amit néha zajongás és elszállós részek szakítanak meg. Ezzel szemben egy klaszikus rock koncertet kaptam, ahol igaz, hogy Elisa elénekelt egy gyönyörű számot, gerjesztették a gitárokat, mintha az életük múlna rajta, sőt a vége felé még volt két olyan szám is, ami feszes zúzásba torkollott, de én mégis becsapva éreztem magam.
Nem annyira jó rock zenekar a Six Organs, mint amennyire jó érdekes zenekar és ezért többet vesztettek a felduzzasztott létszámmal, mint amennyit nyertek vele. Elvesztek a hangulatfestő finomságok és a számok jelentése is telejesen megváltozott. 7 pont.
