Az énekes-dalszerzők mindkét fajtája tiszteletét teszi: a magányos fickó egy gitárral a világ ellen és a beszari, aki maga mögé pakol egy komplett nagyzenekart. Az évtized két leghype-oltabb indie együttese civakodik a 64. helyért. Továbbá cuki twee pop, ősember party és szomorú úriemberek komoly lemezei. Valamint egy szellemjárta ház hangjai.
Küldd a FING szót a 1792-re!
70. Bon Iver - For Emma, Forevor Ago (2008)
No ő az énekes-dalszerző tipikus esete, egyszerű gitárkísérettel, minden sallang nélkül kiönti a szívét. Jól eltalált harmóniák és kétségbeesett, majdnem sírós hang különbözteti meg a nagyátlagtól. A Skinny Love-ot talán még a botfülű Petőfi is játszotta, szóval tényleg nagyon slágeres modern folkról van szó.
69. Unwound - Leaves Turn Inside You (2001)
A már feloszlott Unwoundot a olyan műfajok találkozásához szokták belőni, mint a post-hardcore, a math-rock ás a post-rock. A post-rock a Radio Gra-n kívül leginkább hangulatilag érződik az albumon. Legjobban polvósan játszott kevésbé agresszív Drive Like Jehu számok sorozatának tűnik a lemez. Ehhez jön még a folytott ének, valamint a sok instrumentális rész és ezektől lesz végig borongás, haldokló hangulat.
68. Beach House - Devotion (2008)
Nézzük meg jól az albumborítót és vegyük azt, hogy az ott két szellem a borítón. Nem veszélyesek senkire, inkább keserűek, mert valamiért itt ragadtak. Fojtott hangon, ködön keresztül szól az egész lemez, a zene néha oylan, mintha csak a ház nyikorogna. A ház pedig minimál popban gondolkozik.
67. Primal Scream - XTMNTR (2000)
Ez egy igazi pusztító elektronikus lemez, ha betennék bármilyen klubban, akkor onnan csak a legerősebbek jönnének ki élve. Már egyszeri hallgatás után jó ötletnek tűnik betömni egy marék ecstasyt. Persze a Primal Scream alapvetően egy kibaszott menő rockzenekar, úgyhogy fasza gitártémákkal is el van látva az album. A Swastika Eyes a 90-es évek partykultúriájának a csúcspontjait idézi, kötelezővé kéne tenni minden buliban, mert iszonyatos pusztítás lenne.
66. The National - Sad Songs For Dirty Lovers (2003)
A National egy nagyon profi zenekar, akik nem bonyolítják túl a jól bejáratott dolgokat. Precízen megírt számok, pont jókor belépő hangszerek és pont elég ideig szóló részek, mégsem kiszámítható. Az egészen lassú kesergőtől (Thirsty) a végletekig felpörgő rock himnuszig (Available) képesek bármit tökéletesen kivitelezni.
65. Grizzly Bear - Yellow House (2006)
A Beach Boys képtelen lejönni egy tripről és teljesen megfeledkeznek a tengerpartról. A lemezt végig finoman egymásba lógó textúrák és szép együtténeklések jellemzik. A háttérben halványan érzékelhetőek a megszokott gitárhangok, néha még dob is segít a kapaszkodásban, de a Grizzly Bear végig azon dolgozik, hogy teljesen álomszerűvé tegye a zenéjét és teljesen vesszünk el benne.
64. Animal Collective - Feels (2005)
Ennek a lemeznek a végig kitartó lültetése a fő erőssége. Hipnotikus dobolásra rakódnak mindenféle pszichedelikus hangminták. Az ének többnyire idióta énekbeszéd vagy vidám sikongatás. Magam előtt látom, ahogy mondjuk a Did You See the Wordre feltett kézzel és fülig érő vigyorral pattog egyzserre 10000 ember. Nem mellékesen ezen az albumon van az évtized egyik legjobb száma (Grass).
63. Belle and Sebastian - The Life Pursuit (2006)
Mindenki kedvenc skótjai a világ legszeretnivalóbb együttese. Nincs más csak a gyapjúpulcsik melegsége és fahéjillat. Az ő világukban mindenki 16 éves és szerelmes, soha semmi baj nem történik és a gitárok a megfelelő akkordokat játsszák maguktól.
62. 31knots - The Days and Night of Everything Anywhere (2007)
Ennél jobban összefércelt albumot elég nehéz találni. Látszólag egymástól nagy távolságban álló részeket a legtermészesebben illesztenek össze hézagmentes egésszé. Recsegő gitár, hidegen kattogó dob, rézfúvósok és neurotikus kiabálás talál egymásra. A zseniális szövegekre külön felhívnám a figyelmet.
61. Sufjan Stevens - Illinoise (2005)
Egy teljesen elvarázsolt fiúnak volt egy olyan ötlete, hogy minden amerikai államnak szentel egy-egy lemezt. Eddig kettő készült el a sorozatból és azok alapján egész jó képet kaptam Michiganről és Illinoisról. Ez a több mint 1 óra hosszú változatos, barokkosan hangszerelt konceptlemez a monumentális terven belül is monumentális alkotás. Illinois anekdotái, történelmi eseményei és híres/hírhedt emberei válnak ismerőssé. A legjobb tételek a melankólikus sorozatgyilkosos (John Wayne Gacy, Jr.), a kirobbanó konfettiszórós (Come On! Feel the Illinoise...) és katartikus Chicago.
