A 2. részben már előkerül az évtized egyik nagy felfedezettje, a skandináv elektronika. Sőt Az Évtized Zenekara is elpottyant egy lemezt. Kaotikus noise rock és a 90-es éveket idéző indie rock az örök fiatalság jegyében. Kiderül az is, hogy megszerették a NY-i hipsterek az afrikai zenét vagy legalábbis sok Talking Headset hallgattak.
A legtöbb album ebből a tizesből a soha véget nem érő nyarat promotálja. Na meg a kábítószerezést.
A legjobb számok minden egyes albumról továbbra is itt.
90. Vampire Weekend - Vampire Weekend (2008)
Hát például őket elkapta a néger-láz, úgyhogy jónak látták telepakolni a szolid college rockjukat afrikai utalásokkal. Rádió és anyukabarát popdalok, gondosan fésült, kardigános fiatalemberektől. Akinek az a legnagyobb gondja, hogy bemenjen-e holnap a Metafizika előadására, amire együtt jár egy cuki lánnyal, annál garantált a siker.
89. Enon - High Society (2002)
Az Enon-t leginkább azzal lehet definiálni, hogy a Touch & Go adja ki a lemezeiket. 90-es évekből itt maradt gitárhangzás és buta szintik adják az album karakterét. Búvalbaszott fiú és álmodozó lány ének váltogatják egymást, leginkább az Eric's Tripre emlékeztet emiatt. A lassab számok a Cocteau Twins és a Slowdive nyomvonalán szerveződnek, néha viszont szinte dizsibe csapnak át.
88. The Avalanches - Since I Left You (2000)
Valamiért az ausztrálok is jók voltak ebben az évtizedben elektronikában. Ez a lemez már lassa 10 éves, de elpusztíthatatlannak tűnik, mind hangzásilag mind hangulatilag korszerűnek hat. Rengeteg hangmintából van összepakolva az egész album és csak úgy sugárzik belőle az életigenlés. Konstans nemtörődöm karibi hangulat.
87. High Places - High Places (2008)
Azt tuti nem lehet mondani, hogy kevesen próbálkoztak azzal, amivel a High Places. Perfekt popszámok egy rakás zaj és csilingelés alatt. A bátortalan női ének és a pszichedelikus katyvasz azokat az időket idézi, amire csak homályosan emlékszünk. Vasárnap délelőttöket, amikor a reggeli kakaó után anyukánk lekísért minket kézenfogva a játszótérre.
86. The Mae Shi - HLLLYH (2008)
Színes pólóban noise rockot játszani kurva menő lett. A lassú döngölést már nem szeretik a fiatalok, inkább vicces szinthangokkal és effektekkel telepakolt harsány, néhol hardcore tempójú diszkót akarnak csinálni. Egyetlen hosszú, repetitív, bólogatós szám (Kingdom Come) szakítja meg a rövid attakkok sorát. Régi videójátékok kedvelői biztosan szeretni fogják.
85. The Tough Alliance - The New School (2005)
Göteborgban megváltoztak a dolgok, a death metal már senkit sem érdekel, mindenki álompopban utazik arrafelé. Beláthatatlan tengerpartok, pajkos szőke lányok és diszkógömb. Nosztalgikus szintifutamok, szépelgő férfiének, erre még Szili Katalin is megrázná a ráncos seggét!
84. The Long Blondes - Couples (2008)
Fasza elektropop lemez, erőteljesen érezhető new wave és 60s pop hatásokkal. A témák is stílusba vágóak: szemét férfiak, szex, párkapcsolati gubancok és megint szex. Az első lemez punkos lendületére csak a Here Comes the Serious Bit emlékeztet, persze lassúzós számoktól így sem kell fosni.
83. Animal Collective - Sung Tongs (2004)
A baltimore-i brók leghagyományos albuma, amin kivételesen inkább tél van, mint nyár. A 12 perces Visiting Friends köré szerveződő album olyan, mintha szétosztanának egy óvódás csoportban egy marék LSD-t és kihajtanák őket bohóckodni a hóba. Sokkal inkább folkos az album, mint bármelyik későbbi AnCo lemez, rövidebb klasszikus formájú dalok vannak többségben.
82. The Thermals - Now We Can See (2009)
Hutch Harrisnek érdekes elképzelései vannak a világról, de szerencsére ezen az albumon visszafogja magát. Ami marad az a Pixiest idéző indie rock és a rácsodálkozás arra, hogy valóban sokkal szarabb idősebbnek lenni mint fiatalnak. A Liquid In, Liquid Out igazi outsider himnusz (és József Attila parafrázis baszki), akik pedig nagyokat diliztek a suliban, azok a We Were Sick-et fogják imádni.
81. Yeasayer - All Hour Cymbals (2007)
A brooklyn-i minden összekeverők egyik reprezentáns együttese. Pszichedelikus rock olvad egybe folkos gitározással, keleties hangok keverednek a megszokott nyugati textúrákkal. Jó énektémák, könnyen együtt dúdolható részek, olyan lemez amire szívesen döglődik otthon az ember és álmodozik fehér homokos tengerpartokról.