A 60-as évek módszeres kirablása nem a leginnovatívabb tett, de kurva hatásos. Lehet valaki az USA déli részén tengődő suttyó vagy New York-i kúllistás, ugyanúgy képes rá. A 90-es évek is hasonlóan könnyen majmolható, egy Los Angeles-i duó például nagyon faszán csinálja, bár akiktől a legtöbbet nyúlták még megelőzik őket. Kirakatniggereken túli hip-hopba picit belekeveredtem, de épp csak annyira, hogy 2 lemeznél több nem is került a listámra. Aztán jönnek a hegyekből 10 év után előkerült hajléktalanok, valamint party-krautrockerek is.
40. No Age - Nouns (2008)
"Lenyúljuk a Sonic Youth hangzását, direkt szarul vesszük fel a cuccot és pofánbaszó számokon kívül mást nem játszunk. A kritikusok imádni fognak, dude, de úgy csinálunk mintha leszarnánk és ezért a kölykök még jobban meg lesznek őrülve. A hajadat meg le ne vágd bazdmeg, mert imádják a csajok, ahogy koncert végére csuromvizesen tapad a homlokodra. Lehet még szexelni is fogunk." Körülbelül ez lehetett.
39. dälek - Absence (2005)
MC däleknek igazi anyabaszó hangja van, valószínűleg nem kell majd kétszer rászólnia a gyerekre. És nem is beszél baromságokat, a témáihoz frankón passzol az alap, ami olyan, mintha flexelnének vagy maga Megatron sétálna az ember felé. Sok scratchelés van, amit én egyébként rühellek, de ezen a lemezen működik és többnyire szól valami süvöltő hang, ami egy nem sok jót jelentő riasztó távoli hangjára emlékeztet.
38. The Flaming Lips - Yoshimi Battles the Pink Robots (2002)
A FL-nek nincs két egyforma - hasonló se akad sok - albuma, de mégis mindegyik flaming lipses. Wayne Coyne hangja és emózása azért elég megbízható pont és a heroin elég jól működik évek óta üzemanyagként. Ez a lemez leginkább az eggyel korábbi Soft Bulletinre hasonlít. Rövid, potencionális sláger alter rock dalok követik egymást, sehol nincs még a szétsavazott Embryonic. A pofonegyszerű dallamú és ritmusú számok mondjuk majd beszarnak a rájuk pakolt elektronikától.
37. Black Lips - Good Bad not Evil (2007)
A BL igazi bagórágó suttyókból áll, akik bűzlenek a sörtől, szívesen belenyalnak a nők csumájába és ha fingik valaki egy recsegőset a turnébuszban, akkor órákig röhögnek. Ahhoz, hogy valaki ilyen csujogatós, piaszagú garázs rockot játsszon ennyire jól ez a minimum. Minden szám maximum annyira bonyolult, mint egy tetszőleges lány Gumipopon; mindenki úgy óbégat, ahogy eszébe jut, nyersen szól a gitár, a dobos meg nagyon jól tudja, hogy tánczenét játszanak.
36. Fleet Foxes - Fleet Foxes (2008)
Ha volt az évtizedben TGM szakállad és akusztikus gitárod és nem csináltál lemezt, akkor elszalasztottad életed lehetőségét. Ha 5 ilyen figura összeáll és gondosan magukévá teszik a komplett Beach Boys életművet, akkor nyilván felfigyel rájuk a blogszcéna. A számok szétfeszülnek a lazaságtól, de nem a beleszaróstól, hanem a szívből jövőtől. Ezért az egész album iszonyatosan vidám és sugárzik belőle a gondtalanság érzése. Mindenkinek tetsző harmóniák és szép együtt éneklések, tényleg mindenkinek.
35. WHY? - Alopecia (2008)
Az Anticon kiadó cuccai közt érdemes turkálni, kardigános lúzerek újradefiniálják a hip-hopot. A WHY? esetében el lehet felejteni a megszokott beateket, helyette barkács-indie közeli dallamok és ritmusok szólnak. Yoni Wolf szövegei pedig olyan messze vannak a gengszterkedéstől amennyire csak lehet, még a késes cigányokhoz sem mer visszamenni a pénzéért (The Hollows). A szövegek és az album hangulata nagyvárosi elkeseredett férfiak lekivilágához passzol, akik tudják hogy sem puerto ricói, sem néger nőjük nem lesz soha.
34. The Strokes - Is This It (2001)
Részben a Strokesnak köszönhetjük, hogy a gitárzene lett az uralkodó az évtizedben. Egy ilyen tökéletes rock lemezzel rendesen feladták a leckét, azóta nem is született jobb a kategóriában. 60-as évek számai a kornak megfelelően eljátszva. A főisten Mark Prindle szerint az album összes száma felférhetne a Nuggetsre, neki meg aztán tényleg elhihetitek. Az a lány pedig, aki sose volt szerelmes egy picit Casablancasba nem faszt, hanem halált érdemel.
33. Holy Fuck - LP (2007)
A krautrock őrületét nagyon okos dolog volt bevinni a dizsibe. Epileptikus rángásra kényszerítő ütemek, lebutított szintik, sikkantgatások, minden csak azt szolgálja, hogy nagyobbat üssenek a magunkba tömött drogok. A krautrockra jellemző monumentális darabok helyett 3-4 perces számokba van sűrítve a lényeg. Ezért a krautrock rajongók csalódottak lesznek, ez az album nem ugyanazokat a csúcsokat akarja megmászni. A Holy Fuck rohadt unalmas lenne, ha a repetitív kezdés után mindig ugyanazt az ívet bejárva jutnánk el a megőrülésig (kibaszott Zombie Zombie ugye). De ezek a srácok nem szaroznak, folyamatosan lehet teli torokból üvölteni, hogy "EZ AZ GECI!".
32. Sonic Youth - Murray Street (2002)
Ezen az albumon tűnik fel először Jim O'Rourke a szónikusok színeiben, ezért nem csoda hogy végig a gitárok körül forog minden: sok-sok noiseolás és feedback, néha magukba is feledkeznek az elhúzott számokban. Sok arcukat megmutatják, mégis egységes marad a lemez, ott van Kim szokásos kurvás száma (Plastic Sun), a Sister idejét idéző Disconnection Notice és a leginkább kísérletező korszakra emlékeztető Karen Revisited. Ami ha nem lenne olyan baromi hosszú, akkor ez lenne az egyik legjobb SY lemez, mert az elbaszott élet hangulatot a lehető leghitelesebb imitálja.
31. M83 - Saturdays = Youth (2008)
Ez az album = fiatalság. De kurva szellemes vagyok, amíg ezt konstatálom még párszor, addig elszívok egy cigit. A Graveyard Girl kínos próza betétjét kivéve tökéletesen tükrözi az album a mezei 18-20 évesek ügyes-bajos dolgait. A radikális lentek és fentek dinamikusan váltogatják egymást, de természetesen végül az előbbiek győznek. A halk zongorával felvezett intrónak beillő You, appearing után jön a mega-shoegaze-sláger Kim & Jessie. A shoegaze hatásként végig érezhető a lemezen, az elhaló ének stimmel, viszont a mindent beborító gitárok helyett elektronikával van megoldva ugyanaz.