Szexelő pandákról szó sem lesz. Sajnos.
Viszont eljutottunk a lista azon részéig, ahol már csak kibaszott jó számok követik egymást tömött sorokban. Ezután a szekció után mindenki csak egy kérdést fog tudni feltenni magának: Te jó ég, mi jöhet ezek után?
A számok még mindig ugyanott várnak rátok.
20. The Vibrators - Stiff Little Fingers (Stiff Little Fingers)
Szerintetek mennyire lehet jó az a szám, amiről annyit tudunk, hogy punk és az az együttes nevezte el róla magát, amelyik az Alternative Ulster-t és a Suspect Device-t jegyzi?
Igen, annyira.
19. Terry Riley - A Rainbow in Curved Air (Curved air)
Bajban voltam ezzel a dologgal. A kérdés az, hogy összehasonlítható-e egy 18 perces modern klasszikus szerzemény teszem azt a fent látható Vibrators számmal. Ez a dilemma kb. 5 másodpercig tarthatott, mert eszembe jutott, hogy senkit nem érdekel.
Tipikus Delta-zene az elektronikus zene hőskorából, azonban kezdetleges technikai eszközökkel is kilométereket ver a Party Arena bármelyik faszkalapjára.
18. Silver Jews - People (Suburban Kids with Biblical Names)
David Berman (a SJ lényege) dalszerző, költő és képregényrajzoló. Nos amennyire jó az első kettőben, annyira szar a harmadikban. Ennek mindaddig lehetett örülni, ameddig idén januárban be nem jelentette, hogy feloszlik a Jews, ugyanis nem szeretné megírni a saját Shiny Happy People-jét.
A People egy békés, érett indie rock szám tipikus együtténeklős refrénnel. Tökéletes vezetéshez, váláshoz és ezekhez hasonló mindennapi tevékenységekhez.
17. The Clash - Garageland (Garageland)
Mindenidők Legfaszább Együtteséről inkább nem írok semmit, csak kegyelettel adózok.
A számról annyit, hogy természetesen iszonyat laza és egyből jó kedve lesz tőle mindenkinek. Öngyilkosokhoz nem tárgyalót kéne küldeni, hanem betenni egy Clash lemezt.
16. Roxy Music - Ladytron (Ladytron)
A csodálatos Bryan Ferry már önmagában elég minden lánynak és asszonynak ahhoz, hogy kicsit kipiruljon és az első szóra vigyen neki egy jó hideg limonádét. A férfiak pedig foghatták Brian Enora (igen, itt kezdte a karrierjét), hogyha el akartak menni egy RM koncertre nézni másfél óráig Ferryt.
A nevet viselő jéghideg együttessel szöges ellentétben ebben a számban minden hang és mozdulat barátságos és életvidám.
15. The Stooges - Shake Appeal (Shake Appeal)
Inkább garázsrockba, mint punkba hajló karcos kiabálás. A karizmatikus énekstíluson kívül a bivalyerős ritmusszekció miatt basz oda ez a szám.
Nem értem, hogy miért nem hallottam még ezt egy roadmovieban. Ezt bömböltetné a vagány csávó a Dodge-ban, aztán kiszállna és pár görényt nekikenne a falnak. Kedvenc filmem lenne.
14. David Bowie - Kooks (The Kooks)
Ez a szám a szubsztanciája mindannak, amilyen a Kooks szeretett volna lenni az első lemezén.
Gondtalan tinédzserek, akik még elég ártatlanok ahhoz, hogy csillogó szemmel beszéljenek arról, ha megfogták egy csaj kezét. Véget nem érő bohóckodások a tengerparton, konszolidált nyáresti sörözgetések és ártatlan szerelmek.
13. Television - Venus (Felt)
Ha a post-punk legjeiről van szó, akkor kétségtelen, hogy a Gang of Four a legidegesebb, a Joy Division a legelidegenedettebb és mindkét kategóriában a Television szorosan a második. Viszont számokat sokkal jobban tudtak írni, a Marquee Moonon például még nem sikerült felesleges hangot felfedeznem. Ehhez még hozzájön Tom Verlaine örökké sírás közeli paranoid éneke és a valaha volt legfaszább basszufutamok.
12. Metallica - Hit the Lights (Hit the Lights)
NO LIFE TILL LEATHER! - ez a Metallica első mondata. Még őszinte parasztokként metálos maníroktól mentesen (a végén elhelyezett szóló felett jótékonyan szemet hunyunk), punkos lendülettel elővezetett nyaktörő rohanás. Mostanra rég eltűnt őszinte düh és nyers kiabálás.
11. Buddy Holly - Rave On (The Raveonettes)
Ez a srác élete 23 éve alatt többet tett a rock and rollért, mint bárki. Fasz se tudja mit tehetett volna még le az asztalra, ha nem száll fel arra a repülőre '59 február 3-án, a napon "amikor a zene meghalt".
Erről a számról ez a könyv jut eszembe, térdzoknis gimnazista lányok, akik minden délután dobálják a zenegépbe a 25 centeseket, hogy újra és újra ezt hallgassák a shake-jük mellé.
De magában már mindegyik arra gondol, hogy aznap este kinek a kocsijában fogja letolni a pamutbugyiját.