Ígértem anno cickókat a blogra, nos amíg nem készül el a dizájn addig itt van ez. Az apropó nem kevesebb, minthogy Allen kisasszony lett az Év Nője a GQ magazin szerint, rögtön meg is sértette Kate Mosst, aki kiviharzott a gáláról, a Velveten már magasra csaptak az indulatok.
Mivel Bogyó szerelmeslevelet fogalmaz sebtiben Lilynek, ezért most egy száraz post következik pajtásom bonmot-jaitól mentesen. :-(
Ebben a divízióban már olyan húzonevek jönnek, mint a Stooges vagy Brian Eno. Elképesztő sztárparádé és még mindig csak a 21. helyig kerülnek kiosztásra a helyek. A számok továbbra is itt érhetőek el.
30. DNA - Blonde Red head (Blonde Redhead)
Már a Motörheadnél is említhettem volna, de most bepótolom, hogy a DNA is koppintott név, mégpedig a hasonszőrű Mars száma volt eredetileg (a Motorhead pedig Lemmy előző zenekarának, a Hawkwindnek a száma).
A DNA a no wave leghallgathatóbb zenekara, elvbarátaikhoz hasonló disszonáns hangzavarban és neurotikus kiabálásban utaztak, de néha felfedezhető nyomokban a dalszerűség is, mint a példa is mutatja.
29. Brian Eno - Burning Airlines give you so much more (Burning Airlines)
Ha valaki nem tudná a poptörténelem atyaúristenével állunk szemben. Ambient, hangmintázás, Berlin-trilógia, (Microsoft hangok, U2) és még hosszasan sorolható miket köszönhetünk neki.
Ha olyan kedvében kelt fel, akkor ilyen kristálytiszta popszámokat írogatott, mondjuk az Another Green World-ön még ilyenebbeket. A néha bepofátlankodó post-punkos gitár már tényleg csak a hab a tortán.
28. The Smiths - Girlfriend in a coma (Girl in a coma)
Ezekben a nehéz időkben, amikor Johnny Marr a Cribs tagja mindenkinek kutya kötelessége lenne, hogy minél több Smiths számot hallgasson. Máshogy nem hiszem, hogy fel lehet dolgozni ezt a tragédiát, ez a szám akár egy egész napra is gyógyír lehet.
27. Kyuss - Mondo Generator (Mondo generator)
Kezdett már sok lenni a buzizenéből nem? Úgyhogy itt van egy kurva gonosz stoner rock szám első kézből a stílus keresztapjától.
Hangos, egyhangúan döngölő gitárok, földöntúlira effektezett ének és pár hátizsáknyi fű.
26. Belle and Sebastian - Stars of track and field (-||-)
Gyorsan csitítsuk le a kedélyeket egy kötött kardigános, bociszemű dalocskával. Nehéz bármit is írnom erről a számról, mert mindennel kapcsolatban a bájos jelző jut csak eszembe. Se nem alul, se nem túl hangszerelt twee pop sláger.
Nehéz elhinni, hogy van ember, akit nem tesz szomorú pandává, hogy a B & S már évek óta nem jelentkezik lemezzel.
25. The Stooges - 1970 (Radio Birdman)
Iggy Poppal és az éppen csak ki nem villanó pöcsével már a Sziget látogatói is szembesülhettek. Aki látta, hogy nem klasszikus felállásban vén gecikként mire képesek, annak nem kell elmagyarázni, hogy miért imádja minden épeszű ember ezt az együttest.
A szar is le van szarva és kurva jól érzem magam, többnyire erről szól minden amit a Stooges csinál, ez a szám sem kivétel.
24. Mobb Deep - Shook Ones (Shook Ones)
Majdnem odabaszós hip-hop nélkül maradtunk, de ez az east coast-i duó szállítja a beateket.
Agresszív szövegelés Queens sikátoraiból, a boomblaster pedig biztosítja a reménytelen, elidegenedett alapot.
23. The Velvet Underground - The Black Angel's Death Song (Black Angels)
Andy Warhol udvari zenekarának banános lemeze majdnem olyan fontos alapja a kultúrának, mint a Korán vagy Platón összes művei.
John Cale nyugtalanító elektromos hegedű nyüstöléséséből, a mélyre hangolt gitárok borús hangulatfestéséből és Lou Reed monoton énekbeszédéből áll össze a Haláldal.
22. Brian Eno - True Wheel (A Certain Ratio)
Már megint ez az Eno gyerek.
Éppen egy fasza pörgős, seggrázós glam-pop számmal. Felemelő női vokál, megfelelő mennyiségű elektronika és afrikai ütősök a vége felé. Erősen érződik rajta, hogy miért lett a 77 Talking Headséből az ami, Eno keze alatt.
21. Stereolab - Wow and Flutter (Wow & Flutter)
Aki már valaha járt egy hypeolt romkocsmában vagy más progresszív értelmiségi lebujban az saját tudta nélkül már biztosan hallott legalább egy Stereolab számot.
Cipőnézegető gitármaszatolás, kényes nagyvárosi ribancoknak megfelelő álomittas női vokál és visszafogott elektronika jellemzi úgy ezt a dalt, mint az együttest magát.
